Története: A mozgalom nagyon nehezen különíthető el a többi szeparatista iszlámista csecsen szervezettől, mivel azok egy hatalmas „terrorkonglomerátummá” egyesültek – 2006. júliusi haláláig Samil Baszajev vezetése alatt –, így a Movsar Barjajev Csoport valójában ennek a „gyűjtőszervnek” az egyik sejtjeként értelmezhető. A szervezet legfőbb célja a független, iszlámista elvek alapján működő csecsen állam kiharcolása, valamint ahhoz bizonyos „vitatott területek” – Ingusföld, Tatárföld, stb. – hozzácsatolása. A Movsar Barjajev Csoport nyilvánvaló szoros kapcsolatot tart fenn az al-Kaidával, mely kiterjed a fegyver- és embercsempészésre, valamint a kiképzésre is. A mozgalom tagjai közt afgán és pakisztáni mudzsahedineket is találhatunk. A szervezet alapítója, Movsar apai nagyapja, Abi Barjajev volt, aki szélsőséges iszlámista vallási nézeteket vallott, és két brit, valamint egy új-zélandi humanitárius dolgozó lefejezésével szerzett „hírnevet” magának és mozgalmának. Abi Barjajevet 2001-ben likvidálták az orosz hadsereg katonái, helyét Movsar vette át, akit azonban több vélemény szerint is már csak a pénz motivált, és nem a vallási elkötelezettség. A mozgalom legvéresebb merényletét – több más csecsen terrorcsoporttal együtt – 2002. október 24-én követte el a moszkvai Kulturális Színházi Palotában. A fegyveresek 750-800 személyt ejtettek túszul, követeléseik pedig a következők voltak: a csecsen területeken zajló harcok azonnali befejezése, az orosz csapatok kivonulása, valamint egy hatalmas, pontosan soha meg nem ismert pénzösszeg átadása (valószínűleg ez utóbbi követelés volt az igazi mozgatórugó). Az elhúzódó egyeztetések során a támadók hatvan túszt – többségében gyerekeket – engedtek el. A tárgyalások már közel két napja tartottak, amikor a terroristák elkezdték szisztematikusan kivégezni foglyaikat. Az Orosz Különleges Erők – más esélyt nem látva – válaszul megrohamozták a színházat, speciális gázt fújtak az épületbe, és tűzharcban végeztek valamennyi terroristával. Az akcióban azonban legkevesebb 129 túsz is életét vesztette, sokan a belélegzett gáz következtében.

Története: A Riyad us-Slaiheyn Brigád az egyik legaktívabb és legbrutálisabb csecsen terrorszervezet, melynek neve a beszláni túszdráma óta vált ismertté a világban. A mozgalom radikális iszlámista-dzsihádista ideológiát képvisel, mely párosul a brigád fő céljaként meghatározott független, tálib államrendszerhez hasonló, csecsen entitás kialakítására törekvő szeparatista eszmékkel. A Riyad us-Saliheyn nyilvánvaló kapcsolatban áll az al-Kaidával és más közel-keleti mudzsahedin mozgalmakkal is, mely együttműködések a szervezet szükséges utánpótlásait (fegyver, ember, kiképzés, stb.) garantálják. A Riyad us-Saliheyn első – vállalt – merényletét 2002 decemberében hajtotta végre a csecsenföldi orosz parancsnokság épülete ellen. A támadásban 72-en haltak meg és legkevesebb 280 személy szenvedett különböző sérüléseket. 2003 augusztusában, Oroszországban egy hasonló jellegű akcióban – melynek célpontja egy katonai kórház volt – 52-en vesztették életüket. 2004. március 15-én egy gázvezetéket robbantottak fel a mozgalom harcosai. Személyi sérülés nem történt, viszont az anyagi és a természeti károkozás óriási mértékű volt. 2004. augusztus 24-én két öngyilkos-merénylőnő (a Fekete Özvegyek tagjai) robbantotta fel magát egy-egy orosz belföldi utasszállító repülőgépen. A két merényletben összesen 46-an haltak meg. Egy héttel később a moszkvai metró egyik lejáratánál hajtottak végre öngyilkos akciót. Akkor tizenegy személy vesztette életét, és közel ötvenen sebesültek meg. Mindhárom támadásért a Riyad us-Slaiheyn Brigád vállalta a felelősséget. A szervezet legbrutálisabb merényletét azonban – több más csecsen terrorcsoporttal együtt - 2004. szeptember 1-jén követte el egy ingusföldi kisváros, Beszlán tanévnyitó ünnepségén. Körülbelül 1200 gyermeket, szülőt, nagyszülőt, tanárt és más jelenlévőt ejtett foglyul az a tíz-tizenöt fegyveres, akik közt nők és férfiak egyaránt voltak, legtöbbjük derékra erősített bombával, AK-47-es gépfegyverrel, illetve pisztollyal. A több napig húzódó túszdráma eseményei kísértetiesen hasonlítottak a 2002-es moszkvai színházbeli terrormerényletre. A támadók követelései ezúttal is irreálisak voltak, és teljesen nyilvánvalóan öngyilkos, illetve gyilkos pusztító szándékkal várták, valamint provokálták az Orosz Különleges Erők közbeavatkozását. A fogva tartott gyerekek és felnőttek napokig nem kaptak enni-inni, nem nyithattak ablakot, és nem mehettek ki a mosdóba sem, ami miatt órákon belül szörnyű állapot alakult ki az iskola tornatermében. A gyerekeknek – egymást váltva - mindvégig állniuk kellett az ablakokban, hogy így nyújtsanak teljes biztonságot a terroristáknak, akik az épületet körben elaknásították, és bombákat helyeztek el a tornateremben is. A túszejtők minden kompromisszumos javaslatot elutasítottak: nem voltak hajlandók ételt és italt elfogadni, a gyerektúszokat felnőttekre cserélni (pedig még prominens köztisztviselők is vállalták volna, hogy bemennek a gyerekek helyett), és nem engedték a halottak és sebesültek elszállítását sem, vagyis mindent megtettek az összecsapások kiprovokálásáért. A már három napja tartó túszdráma hirtelen fordulatot akkor vett, amikor a tornateremben leszakadt az egyik bombákkal leterhelt kosárlabdapalánk. A terroristák – a Különleges Erők támadását feltételezve – tüzet nyitottak, mire az orosz katonák is rohamba kezdtek. A kommandósok kirobbantották a tornaterem falát, így közel 400 túsz tudott elmenekülni. A terroristák közül egyet elfogtak – aki így menekült meg a szülők lincselésétől –, tucatnyit pedig likvidáltak, többnek azonban így is sikerült a túszok közé bújva elmenekülni. A heves tűzharcok során sok túsz is áldozatul esett, de az orosz katonai jelentések szerint közel 150 személy már eleve halott volt a rajtaütés kezdetekor. Ők feltehetően a terrortámadás kezdetekor, illetve a fogva tartás alatt vesztették életüket erőszakos vagy kikényszerített természetes okok (pl. szomjhalál, sokk, fulladás, stb.) következtében. A túszdráma végére 331 halottat számoltak össze, a sebesültek száma meghaladta a 750-et.