Politológia

21. századi globális kihívások a „víz tükrében”

Glied Viktor
A 21. század egyik legnagyobb kihívása a tiszta víz megszerzése lesz. Ennek aggasztó jelei már napjainkban is tapasztalhatók...
Az utóbbi években világszerte a globális felmelegedés és klímaváltozás várható hatásaitól zeng a sajtó, hetente újabb és újabb elemzések látnak napvilágot a hőmérséklet-emelkedés lehetséges mértékéről és ennek gazdasági-társadalmi következményeiről. Miközben az előbb említett jelenség szinte már divattémává vált a kutatók körében, addig a globális édesvíz-problémákra mintha kevesebb figyelmet szentelnénk, pedig a 21. század egyik legsúlyosabb, megoldásra váró kihívása egyértelműen a permanens vízszennyezés és a fenyegető vízhiány. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy évente 5-8 millió ember hal meg és közel 250 millió kap valamilyen betegséget szennyezett, fertőzött víz fogyasztása következtében, főként Afrika és Ázsia, környezeti szempontból egyébként is súlyosan terhelt részein. A globális vízkészletek alig 3,5 %-a édesvíz, de ennek jelentős része jég formájában a sarkvidékeken, valamint felszín alatti vizekben található. Nem meglepő tehát, hogy az emberiség jelenleg a meglévő vízkészletek mintegy 55%-át használja és ez az arány az előrejelzések szerint néhány évtizeden belül 70%-ra növekszik majd. Ennek egyik legfőbb oka az alapvető vízellátási gondokkal küzdő észak-, közép-, és kelet-afrikai, közel-keleti, közép- és dél-ázsiai, valamint távol-keleti országok robbanásszerű népességnövekedése, amely hatalmas vízszükséglet-növekedést indukál. A fogyasztás kisebbik részét kommunális szükséglet, nagyobbik hányadát azonban az ipar és főként a mezőgazdaság által felhasznált vízmennyiség adja. Ez utóbbi esetében nagyon gyakran előfordul, hogy a hagyományos fölművelési módszerekhez szokott, újítani nem tudó, vagy nem akaró tulajdonosok túlöntözik a földeket, szikesedést idéznek elő, ezáltal csökkentve az amúgy is szűkülő termőterületek nagyságát.

A vízellátás hosszútávon történő biztosítása alapvető célja és feladata bármely országnak. Klasszikus példája ennek Egyiptom, amely kilenc országgal osztozik az ország lakosságának 97%-át vízzel ellátó Níluson. Több, az észak-afrikai nagyhatalom regionális dominanciáját tükröző Nílus-egyezmény megkötése mellett az utóbbi 150 év során Kairó számos alkalommal kijelentette, hogy akár fegyverrel is biztosítani fogja a számára nélkülözhetetlen vízhozamot, erre azonban – kisebb incidensektől eltekintve – nem került sor. Számos esetben diplomáciai konfliktust, vagy konkrét fegyveres összecsapást okozott egy-egy folyó, vagy tó birtoklásának, vízhozama biztosításának szükségessége. Ilyen volt például Szenegál és Mauritánia több száz halottat követelő küzdelme a Szenegál folyóért 1989-ben, vagy a Niger folyó, a Csád-tó, illetve a Viktória-tó vizéért különböző afrikai államok között lefolyt incidens. Áldozatokat követelt a Jordán folyó szíriai elterelési kísérlete miatt vívott harc Izrael és Szíria között az 1960-as évek második felében, illetve a Mekong folyó vizéért kialakult szembenállás Vietnam és Kambodzsa között. Dél-Amerikában a Parana folyón épített hatalmas paraguayi vízerőmű okozott viszálykodást Brazília, Paraguay és Argentína között, míg északabbra a Rio Grande vízhozamát keveslő Mexikó került szembe északi szomszédjával 1994-ben. A gazdasági problémáit enyhíteni kívánó közép-amerikai állam, az Egyesült Államokba irányuló migráció megfékezéséért cserébe 20 milliárd dolláros hitelt, illetve 2,8 millió köbméter vizet kért Washingtontól. A víz értékét mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy Mexikó végül pénzt kapott, de vizet egy cseppet sem. A mai napig komoly gondokat okoz a Gangesz folyón 1984-ben épített indiai gát nyomán kialakult bangladesi vízhiány, amely a föld egyik legnagyobb ütemben növekvő népességének növekvő igényével párosul, továbbá a Tigris és Eufrátesz folyók egyoldalú elterelése, valamint túlhasználata török részről, amely állandó iraki tiltakozás mellett zajlik. Az Aral-tó kiszáradása is túlöntözés (gyapot) következménye, mely komoly feszültséget okoz Türkmenisztán, Kirgizisztán, Kazahsztán, valamint Üzbegisztán között. A mai napig nem zárult le Magyarország és Szlovákia között az a nyolcvanas évek végén kipattant konfliktus, amely a bős-nagymarosi vízerőmű építkezéseinek egyoldalú magyar leállításával kezdődött, illetve a 2000-es évben történt tiszai ciánszennyezés kapcsán megkezdett bírósági tárgyalás.

Kína folyóinak többsége a szennyezettségi skála élén helyezkedik el, az ázsiai óriás súlyos vízellátási gondokkal küzd. A Pekingben élő emberek fogyasztása egyre kevésbé megoldott, a felszín alatti vizek kiemelése elképesztő méreteket öltött, ezért a kínai kormányzat nagyszabású csatornázási munkálatokba kezdett, amely során egy 1400 kilométeres vezetéken keresztül, északról szivattyúznának vizet a fővárosba. A projekt gigantikus méreteit jellemzi, hogy egy nyolc kilométer hosszúságú átemelő rendszer segítségével juttatják a vizet a vezetékekbe. A vízhiány okozta aggodalmak Dél-Európában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában is megoldási lehetőségek keresésére sarkallják az adott országokat. Azokat a területeket tekinthetjük vízhiányosnak, ahol az egy főre eső, megújuló vízmennyiség nem éri el az 1000 köbmétert évente. Kiemelten veszélyeztetett országok a Közel-Keleten és Észak-Afrikában találhatók, de Ausztráliának is sürgős válaszokat kell adnia a vízhiány okozta problémákra, hiszen harmadik legnagyobb városa, Perth hatalmas ütemben fogyatkozó vízbázissal rendelkezik, utánpótlása pedig jelenleg még nincs. Izrael, úgy tűnik előrébb jár a vízellátás biztosítása terén, hiszen már a kilencvenes évek során megállapodást kötött Törökországgal, melynek keretében napi rendszerességgel tankerhajók szállítják a vizet a Földközi-tengeri Ashkelon kikötőjébe, de a két ország tervbe vette egy állandó, hármas csővezeték kiépítését is, amelyen keresztül – kőolajon és földgázon kívül – víz érkezne a zsidó államba. Törökország geopolitikai fontosságát és a regionális vezető szerep megszerzésének lehetőségeit – sok egyéb mellett – az is erősíti, hogy a Föld egyik legnagyobb vízkészlete található a területén. Katar, Kuvait, Szaúd-Arábia, Jordánia, Omán, Bahrein, az Egyesült Arab Emirátusok, Líbia, Algéria és Tunézia szintén igyekszik megoldásokat találni. Egyes országok felszín alatti vizek kutatását, majd kiemelését, mások a tengervíz lepárlását, sótalanítását helyezik előtérbe, azonban ez utóbbi nagyon drága eljárás és az előállított víz sokszor emberi fogyasztásra nem alkalmas.

Egy német szakértőcsoport 2007-ben megjelent tanulmánya szerint 2050 körül regionális, 2080-2100 körül pedig globális szinten is háború törhet ki a víz birtoklásáért, amely akkorra már drágább lesz, mint az arany. Ha figyelembe vesszük a környezeti és társadalmi folyamatok káros hatásait (tengerszint-emelkedés, szárazság, sivatagosodás, szikesedés, szennyezések), akkor szaporodó vízkonfliktusok szemtanúi leszünk az elkövetkező évtizedekben.


Megjelent:
Politika.hu, 2007. április - Első online megjelenés, Publikon magazin 
Újdonság
Kosár
A kosár 0 terméket tartalmaz.
Kiemelt ajánlataink
AFRIKA TANULMÁNYOK
AFRIKA TANULMÁNYOK X/3.
78 oldal
Ára: 695 Ft

Fókuszban

Wamachinga: az árusok népe a tanzániai nagyvárosokban 
 
Afrika ma
A japán-afrikai kapcsolatok újabb fejezete: a VI. TICAD vállalásai

Afrika tegnap
Tömeges nemi erőszak Ruandában a népirtás alatt

Afrikai z...

Pap Norbert
Hungary, the Balkans and the Mediterranean
210 oldal
Ára: 3290 Ft

Throughout Hungarian history the Balkans has always been an ineludible reference point and seemingly this will remain so.
The land stretching from the current borders of Hungary to the former border of the Hungarian Kingdom features an intricate spatial texture which bears the marks of our former political, economic and social aspirations creating the most important reference space for u...

Süle Edit
Logisztika az idő fogságában
Ára: 2400 Ft

A történelem folyamán az embereket mindig is foglalkoztatta az idő. Bár hétköznapi fogalomnak tűnik, mélységeit máig sem sikerült teljes egészében feltárni. Modern világunkban az idő újfajta szerephez jut, mivel gazdasági és társadalmi rendszereink egyre érzékenyebbé válnak rá.

A szerző széleskörű magyar és nemzetközi szakirodalmi áttekintéssel ...