A hátrányos helyzetű terek szociális szolgáltatásszervezésének napi gyakorlatában dolgozó szakemberek, valamint a helyi döntés-előkészítésben és döntéshozatalban közreműködők jól érzékelik a finanszírozás és a szociális szükségletek feszülő ellentéteit, az önkormányzati rendszerhez kötött szervezési formák egyenruhába bújtatott elvi hatékonyságának esetlegességeit. A monográfia arról szól, hogyan lehetne és kellene figyelembe venni e terek egyéniségeit a szolgáltatásszervezés szabályozásában, tehát szól a jogalkotóhoz is. Célja az, hogy reflektív összefüggéseket tárjon fel a szervezés tényezői között, s leírjon egy alternatív, megújító szemléletű modellt, kifejezetten a Nyugat-dunántúli régió példáján keresztül.