A városantropológusok megkülönböztetése más tudományágaktól, egyértelműen kedvezően hatott a szociokulturális antropológiára. Csupán ennek az évszázadnak a második felében, főleg a ’60-as években kerültek a városi társadalmak és a városok a szocio-kulturális antropológia figyelmének középpontjába, noha az antropológusok korábban, a városantropológia kifejezés születése előtt is vizsgálat alá vették a városokat. A fókusz eltolódásával a “városantropológia” ellentmond annak az antropológiai hagyománynak, amely az ipari és összetett társadalmak és a városból való kirekesztett “primitív” és paraszti réteg vizsgálatára helyezi a hangsúlyt (Basham 1978). Ez a változás elkísérte a „primitivista” antropológia összeomlását, és elfogadottá tette, hogy minden kultúra a modern világ része és nem elszigetelt, öntartalmú egység. A további motivációt az a megfigyelés adta, hogy a 20. században a városok gyorsabban növekedtek, mint valaha. Ezt az új hangsúlyt úgy is lehet értelmezni, mintha a tanulás egyik formája volna, változás a periférikustól a központ vizsgálata felé.

A városantropológia megértéséhez nemcsak új, népszerű szakma adódott hozzá a hagyományos antropológiához, amellyel a kevésbé összetett társadalmakat szándékoztak elhanyagolni, hanem ellenkezőleg, az úgynevezett “primitív” társadalmakról való vélekedés helyreállítására kezdtek koncentrálni. 

Így a városantropológia elkülönítette magát a gyarmati antropológiától, amely előfeltételezte, hogy a “primitív” társadalom alapvetően eltér a “nyugati civilizációtól”. Míg a „nyugati civilizáció” ihlette elméletek a modernizáció és a változás dinamikus erején, addig a „primitív kultúra” térben és időben való mozdulatlanságán alapulnak. Ez a felfogás eredményezte a törést a szociológia és az antropológia között: a „nyugati civilizáció” és az iparosodott világ tanulmányozását a szociológia tartotta fenn magának, míg a „primitív kultúra” vizsgálatát az antropológiának engedte át. Így a városantropológia érvényesülése a II. világháború és a dekolonizáció folyamatának következményeként jelent meg. A városantropológusok szemében a városok iránti érdeklődés megerősítette az antropológiának azt a hagyományos nézőpontját, mely a társadalmak és az emberi kultúrák változatossága felé irányulnak. Az antropológia elkülönülését úgy látják, mint a “primitív” társadalom, a szociológiát pedig, mint az ipari társadalmak vizsgálatát. Azt azonban nem találták helytállónak, hogy az antropológia csak a „primitívek” tanulmányozásával, a szociológia szakterülete pedig csak az ipari társadalommal foglalkozik. Nézőpontjuk szerint a Nyugat, mint ipari, a többi, mint primitív, nem jelent megalapozott ellentétet, mert valójában nincs társadalom a világban, amelyet ne érintett volna meg az iparosodás. Elméletileg a városantropológia magába foglalja a városok kulturális rendszerének vizsgálatát éppen úgy, mint a városok a nagyobb és kisebb területekhez, illetve a populációhoz való kapcsolatát az egész világot átfogó városi rendszer részeként (Kemper 1996).

A rétegzett társadalmak vizsgálata felé való elmozdulás, a hagyományos antropológiai módszertan, az úgynevezett „résztvevő megfigyelésnek” az újratárgyalását eredményezte. A néprajzi munkát sokáig úgy értelmezték, mint kis számú adatközlővel való zárt kapcsolatot, amely azonban lehetetlenné vált egy városi kontextusban. A városantropológusok tehát követelték a hatáskörük kiterjesztését ahhoz, hogy fejleszthessék ismereteiket, és hogy bevonjanak felméréseket, történelmi tanulmányokat, írott más egyéb forrásokat. Ez nem feltétlenül foglalja magába a résztvevő megfigyelést vagy a holisztikus szemléletet. A városantropológusok számára a kihívás ezeknek a forrásoknak az összehangolása, és a nagyobb csoportok lényegének megragadása anélkül, hogy a színes leírásokat hanyagolnák, amely pedig általában a néprajz és az antropológia jellemzője. Gyakran a hagyományos antropológiai témákat, mint például a rokonság, vagy a társadalmi rétegződés stb. - átültették a városok vizsgálataira. Ennek alapján a városantropológia nemcsak arra ösztönözte az antropológusokat, hogy elkülönítsék az elméleti és módszertani keretet, hanem hogy újra kidolgozzák a már létrejötteket, a városi környezet jellegzetes problémáit (lásd. Foster / Kemper 1974).

A résztvevő megfigyelésre helyezett eltúlzott hangsúly problémája a városi kontextusban elvesztette holisztikus szemléletét. Középpontban a család, (mint a hagyományos antropológiában a törzsek és más társadalmi egységek) amely a városi élet valóságában csupán töredékes képhez, “városi mozaikhoz” vezethet (Fox 1977: 2-9). Ami a módszertant illeti, az Urban Anthropology folyóirat felmérése szerint a következő nagy lélegzetvételű tanulmányok dominálnak: összehasonlító tanulmányok magában álló közösségekről, multi-közösségekről, regionális kutatások, nemzeti szintű vizsgálatok, összehasonlító multinacionális, illetve általános elméleti és módszertani tanulmányok. Kis lélegzetvételű tanulmányokban főként az egyének élettörténetére, vagy speciális társadalmi kontextusra (mint például a piacra, bandákra, üzletközpontokra), lakónegyedekre és munkahelyekre fókuszálnak (Kemper 1991b).

A városantropológia fokozatos felemelkedése a ’60-as évek végén és a ‘70-es évek elején szinte észrevétlen maradt. Eredete inkább a szociológiában, az ipari társadalmak vizsgálatában keresendő. Így tehát a korai szociológusok voltak az elsők, akik figyelmüket a városi élet felé fordították. 1930-tól 1950-ig a kulturális antropológusok növekvő érdeklődést mutattak a vidékiek életére gyakorolt városi hatások tanulmányozása felé (Redfield 1947). Az ’50-es évekre már számos antropológus és szociológus végzett vizsgálatot a városi jelenségekről (Childe 1950, Bott 1957, Sjoberg 1960). A városantropológia terjedése a ’60-as években annak felismerését tükrözi, hogy a hagyományos célcsoportok, mint amilyen a törzs és a parasztság egyre inkább integrálódott az urbanizált világba. Rendkívüli figyelmet szenteltek a vidéki-városi migrációra, a városi adaptációra, a nemzetiségi összetételre és a szegénységre (Lewis 1968, Hannerz 1969). A ’70-es évekre a tankönyvekben, könyvekben és szemlékben már a kulturális antropológián belül elkülönülő tudományágként definiálták a városantropológiát a jelentősen megnövekedett eredmények fényében (Chrisman / Friedl 1974, Gulick 1973, Southall 1973). Emellett az első teljes tankönyv is megjelent: Fox (1977) a városok öt különböző típusát azonosította, és megvitatta azon belül a városok és nagyobb társadalmak közötti kapcsolatot. Basham (1978) a városi társadalom vizsgálatának és különböző hozzá kapcsolódó témának összefoglalását adta. A ’80-as évek folyamán a tankönyvek és tanulmányok második generációja jelent meg (Collins 1980, Gmelch / Zenner 1980, Hannerz 1981, Press / Smith 1980).

3.1 Korai városi szociológia

Ferdinand Tönnies (1887) különbséget tett Gemeinschaft (közösség) és Gesellschaft (társadalom) fogalma között annak alapján, hogy a társadalmat személytelen szerződés-szerű kötelékek jellemzik szemben a feudális közösség belső kapcsolataival és kollektív tevékenységeivel. Emile Durkheim, aki bevezette az "anómia" kifejezést, ennek az iskolának a gondolkodását követte. “Öngyilkosság” című tanulmányában (1897) felvetette az anomikus öngyilkosság fogalmát, amely arra jellemző, aki elszigeteltségben, személytelen világban él. Mindkét fogalom abból az elméleti előfeltételből ered, amelyet a városi és nem-városi élet lényege alkot.

A városantropológia későbbi fejlődéséhez fontos még hozzátenni Louis Wirth esszéjét: “Urbanizáció, mint életmód” (1938). Ebben a tanulmányban kifejtette a városi élet hatását a társadalmi szervezetre és magatartásra, amely bebizonyítja, hogy a városi élet személytelen, hasznot hajtó kapcsolatokkal fémjelzett, amely az olyan elsődleges csoportok erős kontrolljától, mint amilyen a nagycsalád - a személyi szabadság kialakulása felé halad, de másrészt az egyéni tettnek ez a szabadsága a kollektív biztonság elvesztésével is jár.

Robert Redfield (1947) átvette Wirth „népi-városi kontinuum” kifejezésére, a városi pólusra, illetve annak ellentétjére, a népi pólusra vonatkozó karakterisztikus megfogalmazását. A népi pólust kis, homogén, elszigetelt, hagyományos közösségként értelmezte, amelyek gazdaságilag önellátóak, és csak kezdetleges munkamegosztásuk van. Ő azonban továbblépett egy lépéssel, és kidolgozta a városok szerepére a "Nagy Tradíció" és ellentétjére, a helyi falvak "Kis Tradíciójára” vonatkozó fogalmát. Mindkét kutató jelentős hatással volt az összetett társadalmak antropológiájának fejlődésére. A kritikák azonban rámutattak arra a tényre, hogy a „városi” fogalom, tipikusan nyugati, illetve a „falusias” fogalom nem-nyugati, eurocentrikus ideáltípust.

A városi szociológiához nagyban hozzájárult Robert E. Park és "iskolája" a Chicagói Egyetemen. Figyelmük középpontjában kerültek a demográfiai és népszámlálási információk, interjúk és történelmi adatok, amellyel a hangsúly a városok társadalmi problémái, nem pedig a városi életről való elmélkedés felé irányult. Ez az iskola a városokra ökoszisztémaként tekintett, amely "természetes területekre" oszlott. „Természetes területek” például a nyomornegyedek, szomszédságaik és az alterületek, amelyeket alárendeltek a lakónegyed öröklés törvényének. Ez az elmélet alapján az "öröklés fogalma" a nagyobb területekre vonatkozik. Ezzel a modellel vizsgálták a kutatók a lakónegyed minták változását, például az afro-amerikai gettók fejlődését, melynek tagjai Chicagóba költöztek munkát keresni (Duncan / Duncan 1957). Később viszont az iskola inkább a népszámlálási adatok empirista, mennyiségi és statisztikai munkái felé fordult. Ez az elmozdulás előidézte a következő elméleti válaszokat.

3.3 A Közösség Tanulmány megközelítése

Ez a megközelítés a korai városi antropológiában inkább "antropológiai", a hagyományos értelemben. Ez fejlődött részben válasz formában a későbbi Chicago Iskola absztrakt empirizmusává. A kulcsfigurák közül az egyik Carolyn Ware, aki a "Greenwich falu, 1920-1930" című munkájában vizsgálat alá vette a new york-i metropolisz terjeszkedése során végbemenő Greenwich falu beolvadását, és sajátos jellemzőik fennmaradásának folyamatát. Noha ez a vizsgálódás a legkorábbi „Közösség Tanulmány” kutatása közül csak egyet mutat be, a globális integráció körüli kortárs viták még ma is igen elterjedtek. W. Lloyd Warner a "Yankee City" című munkájába megkísérelt bevonni egy néprajzi szemléletet, amelyet az ausztráliai aboriginok terepmunkája során gyűjtött formális interjúkból nyert - a new england-i város, „Jenki Város” társadalmi tanulmányára vonatkozólag. William Foote Whyte "Utcasarok társadalom" című munkája egy itáliai nyomornegyed etnográfiája, amelyet "Cornerville"-nek nevezett el. Felfogása szerint tanulmánya leginkább az antropológiai vizsgálatokhoz és a résztvevő megfigyelés módszeréhez hasonló. Bérelt egy szobát egy itáliai családnál és több éven keresztül részt vett társadalmi életükben.

A mozgalom a későbbi Chicagói Iskola élettelen empirizmusára is egyfajta válasz. A legfontosabb munka (nemcsak a városi antropológián belül) Ervin Goffman emberi kölcsönhatásról végzett tanulmánya “Önmagunk bemutatása a mindennapi életben” címmel (1959). Az emberi kölcsönhatást, amely az emberi viselkedés vizsgálata, a szerepek végrehajtásának sorozata, dramaturgiai metafora kifejezéssel definiálta. Ennek a kutatásnak a városantropológiára vonatkozó értéke, hogy az emberi kölcsönhatás során a szövevényes szerepjátékra helyezi a hangsúlyt. Főként a városias élet, amely állandóan megköveteli, hogy magukat előadják mások, idegenek, vagy olyan emberek szemében, akik etnikai vagy foglalkozási kategóriák töredékes nézőpontjából ismerik őket. Minden nap konfrontálódnak számos különböző emberrel és környezettel. Így ad megmunkálható eszközt a városi társadalmi struktúra megértéséhez.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a városi térrendszerek és a civilizációk vizsgálatával a régészet is úttörő szerepet játszik. A “városi forradalom” kifejezést V. Gordon Childe (1950), a régi (marxista) világ történésze vezette be, amelyet az összetett és civilizált, felemelkedett társadalmak folyamataként írt le. Ez a folyamat, Childe nézőpontja szerint a gazdasági termelékenységben bekövetkező változásokon alapul, és úgy tűnik a világ számos pontján különböző időben, de függetlenül jelent meg. A pontos ismertetőjegy, amellyel ezt a folyamatot felismerhetjük, nem minden esetben ugyanaz, alapjaiban azonban lehetnek szabályszerűségek, amely minden önálló megnyilvánulásban, vagy folyamatban jelenik meg.

Az alap ismertetőjegy, amelyet Childe elkülönített, a következő: a teljes munkaidejű szakemberek és az elitek osztályai mentesülnek a létfenntartási feladatok, rendszerek, mint például az adók vagy a sarcok alól, így a “társadalmi fölösleg” az arisztokraták kezében koncentrálódhat, amely a monumentális középületek, az írásrendszer, az extenzív külföldi kereskedelem, és a politikai apparátus kialakulásához vezethet. Noha a régészet a civilizáció iránti érdeklődésével, az összetett társadalmak felemelkedésének és összeomlásának vizsgálatával úttörő munkát végzett, mégis kevés érdeklődést mutatott a városi jelenségek iránt.

Richard G. Fox (1977) szerint különböző kutatási hagyományok vannak a városantropológián belül, amely fenntartja kontinuitását a hagyományos antropológiával és módszereivel, azáltal, hogy nem magára az urbanizációra fókuszál, hanem a városokon belüli kisebb egységekre. Egy példája a városi szegénység antropológiája. Oscar Lewis bevezette a “szegénység kultúrája” kifejezést, amely alatt egy olyan életformát értett, amely a gazdasági és politikai megfosztottságtól függetlenül létezik - ezzel kiváltva kritikák sorozatát (lásd. Valentine 1968, Goode / Eames 1996). A gettó vizsgálat és a kivándorló populációk figyelemreméltó tanulmányozása egyaránt tükrözi a holisztikus szemléletet az idegenszerűség, a kisebbség, a szegénység, az etnikai enklávé kis egységeinek formájában. Ez a kutatási napirend ellentétben áll a városantropológusok egységbe rendezett felfogásával, amely a városi kontextuson belüli kulturális, társadalmi és gazdasági élet különböző módozatainak összeszövődése és kapcsolódása iránt mutat érdeklődést.

Más vizsgálati tárgy ebben a hagyományban a háztartás és a családkutatás, illetve a társadalmi háló kutatása. A hálózatkutatás a vidéki közösségek várossá válásának tanulmányozásában gyökeredzik Elizabeth Bott “Család és társadalmi hálózat” c. (1957) publikációja alapján. Ez a könyv „közönséges” londoni családok interdiszciplináris tanulmányozásának része. A levezetett “Bott elmélet” azon az előfeltételen alapszik, hogy a férfi-női szerepkapcsolatban a különválasztás foka a közösségen belüli családháló összefüggéseivel változik. Három fajta szervezetet körvonalazott: egy kiegészítő szervezetet, egy független és egy társas szervezetet. Ezáltal kapcsolatot állapított meg a család belső struktúrája és a külső kapcsolatok mintái között (lásd. Hannerz 1980).

A városiasodás antropológiája (vidék-város migráció) a város és a vidék szétválasztásából áll. Ez a tudományág főként az afrikai kutatások során fejlődött erőteljesen, elsősorban brit antropológusok, latin-amerikai tanulmányok, különösen amerikai kutatók közreműködésével. A hangsúly a vidéki emberek városokba történő fizikai mozgásán, és ennek az emigráns populációnak az új környezethez való adaptációján alapszik - a városon belüli társadalmi átalakulásra, a személyközi kapcsolatokra és a kollektív identitásra fókuszálva (lásd. Abu-Lughod 1962). 

A „hagyományos antropológiához” fűződő kapcsolatok ellenére a körvonalazott tanulmányok a „hagyományos” felfogást nem vitték túlzásba. Noha bizonyos célcsoportokra koncentráltak, ezek a problémák nem szakadtak el a városi összefüggéstől és az urbanizációtól magától. Ahhoz, hogy elkerüljük a zavart, hasznos volna követni azt a megkülönböztetést, amelyet Robert V. Kemper vázolt fel az “antropológia a városokban és a városok antropológiája” kifejezésével. Bár mindkettő összefonódik, van különbség közöttük: „az antropológusok, akik egy sajátos városban végeznek kutatást, többségükben nem törődnek a város összefüggéseivel. A másik fele viszont a városi élet struktúrájával foglalkozik, azok az emberi viselkedésre gyakorolt hatásával helyi viszonylatban és kereszt-kulturálisan. Ez utóbbi a nemzetközi városi rendszer fejlődésével foglalkozik időben és térben, a szocio-kulturális és politikai-gazdasági kérdéskör különbségével.”

A széles skálájú társadalmi folyamatok és átalakulások hangsúlyozottabbak lehetnek a városokban, de nem magyarázhatjuk meg csupán ezek kontextusán belül. Több tanulmány, amelyet városi antropológiaként kategorizáltak, a városi miliő antropológiai témákkal jelentősen hozzájárultak, de nem érintik maguknak a városoknak a jellemzőit (1998: 120). Azonban a városiasodás gyors irányzata jelzi, hogy a jövőben egyre több és több ember fog urbanizálódni. Így az antropológia nagyobb szakágai végül a városantropológiában fognak összefutni (Ansari / Nas 1983: 6).

A városantropológusok maguk időnként megbélyegzik a kritika egy pontját: noha a városantropológia célja eredetileg a kettősséggel, a “primitív” és a “komplex” társadalmakkal szemben való fellépés az antropológia és a szociológia tudományágán belül, ez az érvényesség fogalma a valóságban sohasem kérdőjeleződött meg. A városantropológia nagyobb teljesítménye a fókuszváltozás, azonban a város és vidéki terminológián még nem lépett túl.

5. Városi antropológia ma és a városi antropológusok, mint társadalmi csoport  

Ma a városantropológia megkülönbözteti magát a városi szociológiától, főként eltérő szemléletük miatt. Míg a szociológiai tanulmányok a töredezett problémákra fókuszálnak, a városantropológia elméletileg inkább a holisztikus szemlélet felé irányul (Ansari / Nas 1983: 2). Miután a városantropológia a ’60 és ’70-es években sajátos kérdésekre figyelt fel, mint például a migráció, a rokonság, a szegénység stb. kérdésére, amelyek a hagyományalapú terepmunka összehasonlításából erednek, a városantropológusok 1980-ra a városi élet aspektusai iránt kezdtek érdeklődést mutatni. Ahogy az eredményből is látszik, a városantropológia más társadalmi szakágak értekezésébe integrálódott.

A városantropológia nagyrésze gyakorlatilag beleolvadt a földrajzba, ökológiába és más tudományágba. Elméleti érdeklődésével, a városi tér és az urbanizáció megfogalmazásával együtt, a városantropológia kortárs kérdései: városi problémák, vidéki-városi migráció, demográfia, adaptáció, és az ember szabályozása a sűrűn lakott környezetben, a városi környezet hatásai a kulturális pluralizmusban, a társadalmi szinteződés, a társadalmi háló, a rokonság funkciója, a munkavállalás, a városok növekedése, az építészet,  a bűnözés (és más városi kényszerhelyzet), és a gyakorlati városi problémák, úgy mint a ház, a közlekedés, a térhasználat és az infrastruktúra.

1979-ben megalapították az Amerikai Antropológiai Társaság részeként a Városi Antropológia Társaságot (SUA). Robert V. Kemper kutatása (1991) arra vállalkozott, hogy 1989-1992 között információkat elemezzen az Amerikai Antropológia Társaság ismertetőjében, amelyben kimutatta, hogy a városantropológusok nagy többsége, 70%-a a szocio-kulturális antropológia alcsoportjába tartozik. Összehasonlítva az 1975-ös vizsgálat eredményeit (Kemper 1975), ez a szám 86%-ról csökkent le, míg az alkalmazott antropológusok száma dramatikusan, 0%-ról 12%-ra ugrott, a régészek száma 6%-ról 15%-ra. A felmérés azt mutatja, hogy jelentőséget nyert az alkalmazotti munka, és a régészek érdeklődése pedig nőtt a városantropológia iránt. Érdemes megjegyezni, hogy nem akik vizsgálatot végeznek ezekben a témakörökben, nem mindegyik nevezi magát városantropológusnak. 55%-a használja a „városi” szó valamelyik változatát, hogy azonosítsa a munkáját, míg a többi más kifejezéssel él.

Az Urban Antropology (UA) folyóirat, amely 1972-ben alakult, 39 Egyesült Államok-béli és 18 külföldi munkatársat számol (Kemper 1991). 150 intézmény tart fenn szakmai kapcsolatot az USA-ban és 42 külföldi országban. A vezető USA államok New York, Kalifornia, Ohio, Texas, Pennsylvania, Massachusetts, Virginia, és Wisconsin. Vezető nációk: Kanada, Nagy-Britannia, Lengyelország, Franciaország, Ausztrália, Banglades, Izrael és Mexikó. Nagyjából minden szerző akadémiai kapcsolatokkal rendelkezik, kevesebb, mint 15 százalék tartozik nem-akadémiai intézményhez, például a Spanyol Egészségügyi Tanács Connecticut-ban, az U.S. Népszámlálási Iroda, az U.S. Földműves Tanszék, és a Világbank. Amikor a Városi Antropológia Társaság (SUA) eldöntötte, hogy saját folyóiratot jelentet meg (City and Society), az Urban Anthropology-t (UA) átkeresztelték Urban Anthropology and Studies of Cultural System and World Economic Development-re (UAS), annak érdekében, hogy elkerüljék a versenyt, és szélesebb olvasótábort szerezzenek maguknak.

Ehhez hasonlóan a Society of Urban Anthropology-t is hamarosan átkeresztelték Society for Urban, National, and Transnational Anthropology-nak (SUNTA).

Adams, Robert McC., Rene Millon, and Pedro Armillas Urban revolution. In: International Encyclopedia of the Social Sciences 16. David L. Sills, ed. New York: The McMillan Company & Free Press.

Breitborde, Lawrence B, Irene Glasser, eds. 1996 Urban anthropology in the 1990’s: a collection of syllabi and an extensive bibliography. Washington D.C.: Society for Urban Anthropology; American Anthropological Association.

Gulick, John 1973 Urban anthropology. In Handbook of Social and Cutural Anthropology. John J. Honigman, ed. Chicago: Rand McNally and Company.

Gutkind, Peter, C. W. 1973 Bibliography on urban anthropology. In Urban anthropology. Cross-cultural studies of urbanization. Aidan Southall, ed. Pp. 425-89. London and New York: Oxford University Press.

Halpern, Joel Martin 1974 Urban anthropology: an introductory bibliography. Monticello: Council of Planning Librarians.

Kemper, Robert V. 1975 Directory of urban anthropologists. Urban Anthropology 4: 73-106.

Kemper, Robert V. 1991a Urban anthropology in the 1990’s: the state of its practice. Urban Anthropology and Studies of Cultural Systems and World Economic Development 20: 211-223.

Kemper, Robert V. 1991b Trends in urban anthropology research: an analysis of the journal Urban Anthropology, 1972-91. Urban Anthropology and Studies of Cultural Systems and World Economic Development 20: 373-84.

Kemper, Robert V. 1993 Urban anthropology: a guide to U.S. and Canadian dissertations. Urban Anthropology and Studies of Cultural Systems and World Economic Development 22: 1-229.

Kemper, Robert V., Jack Rollwagen 1995 Urban anthropology. In Encyclopedia of Cultural Anthropology. Ember, Melvin, David Levinson, eds. Lakeville: American Reference Publishing.

Kracht, Benjamin, Robert V. Kemper 1991 Directory of urban anthropologists. Urban Anthropology and Studies of Cultural Systems and World Economic Development 20: 225-360.

Kracht, Benjamin, Robert V. Kemper, and Stuart Campos 1991 The journal Urban Anthropology: an index of its first twenty years. Urban Anthropology and Studies of Cultural Systems and World Economic Development 20: 385-553.

Peck, Richard 1974 Urban Studies: a research paper casebook. New York: Random House.

Rollwagen, Jack R. 1991 Urban Anthropology (the journal). A personal history. Urban Anthropology and Studies of Cultural Systems and World Economic Development 20: 200-11.

Sanjek, Roger 1990 Urban anthropology in the 1980’s: a world view. Annual Review of Anthropology 19: 151-86.

Urban Studies Information Guide Series. Detroit: Gale Research Company.

Wheeler, James O. 1986 Urban Studies: a bibliography of periodical articles. Chicago: Council of Planning Librarians.

White, Anthony G. 1975 Urban anthropology: a selected bibliography. Monticello: Council of Planning Librarians.

Basham, Richard 1978 Urban anthropology. The cross-cultural study of complex societies. Palo Alto: Mayfield Publishing Company.

Fox, Richard G. 1977 Urban anthropology. Cities in their cultural settings. New-Jersey: Prentice-Hall.

Hannerz, Ulf 1980 Exploring the city. Inquiries towards an urban anthropology. New York: Columbia University Press.

Ansari, Ghaus, Peter J. M. Nas, eds.

1983 Town-talk. The dynamics of urban anthropology. Leiden: E. J. Brill.

Chrisman, Noel J, John Friedl, eds. 1975 City ways: a selective reader in urban anthropology. New York: Thomas Y. Crowell.

Collins, Thomas W., ed. 1980 Cities in a larger context. Southern Anthropological Society Proceedings 14. Robert L. Blakely, series ed. Athens: The University of Georgia Press.

Foster, George M., Robert V. Kemper, eds. 1974 Anthropologists in cities. Boston: Little Brown.

Gmelch, George and Walter P. Zenner, eds. 1996 Urban life. Readings in urban anthropology. Prospect Heights: Waveland Press.

Nas, Peter J. M., ed. 1993 Urban symbolism. Leiden, New York: Brill.

Park, Robert E., E.W. Burgess, eds. 1925 The city. Chicago: University of Chicago Press.

Press, Erwin, M. Estelle Smith, eds. 1980 Urban place and process: readings in the anthropology of cities. New York: McMillan.

Rotenberg, Robert, Gary McDonogh, eds. 1993 The cultural meaning of urban space. Westport: Bergin & Garvey.

Southall, Aidan, ed. 1973 Urban anthropology: cross-cultural studies of urbanization. New York: Oxford University Press.

Abrams, Philip, E. A. Wrighley 1978 Towns and societies. Cambridge: Cambridge University Press.

Abu-Lughod, Janet 1962 Migrant adjustment to city life: the Egyptian case. American Journal of Sociology 47: 22-32.

Bott, Elizabeth 1957 Family and social network. London: Tavistock.

Childe, V. Gordon 1950 The urban revolution. Town Planning Review 23: 3-17.

Duncan, Beverly, Otis Dudley Duncan 1957 The Negro population of Chicago: A study of residential succession. Chicago: University of Chicago Press.

Durkheim, Emile 1951 [1897] Suicide. Glencoe: Free Press.

Goffman, Erving 1959 The presentation of self in everyday life. New York: Doubleday Anchor.

Goode, Judith, Edwin Eames 1996 An anthropological critique of the culture of poverty. In Urban life. Readings in urban anthropology. Gmelch, George and Walter P. Zenner, eds. Prospect Heights: Waveland Press.

Hannerz, Ulf 1969 Soulside: Inquiries into ghetto culture and community. New York: Columbia University Press.

King, Anthony Urbanism, colonialism and the world-economy. New York and London: Routledge.

Knox, Paul L., Peter J. Taylor 1995 World cities in a world system. Cambridge: Cambridge University Press.

Lewis, Oscar 1968 La Vida: a Puerto Rican family in the culture of poverty - San Juan and New York. New York: Vintage books.

Marks, Carol 1991 The urban underclass. Annual Review of Sociology 17: 445-66.

Mayer, Adrian 1966 The significance of quasi-groups in the study of complex societies. In The social anthropology of complex societies. Michael Banton, ed. London: Tavistock.

Mayer, Philip 1961 Townsmen or tribesmen. Conservatism and the process of urbanization in a South African City. Cape Town: Oxford University Press.

Merry, Sally Engle 1981 Urban danger: life in a neighbourhood of strangers. Philadelphia: Temple University Press.

Mitchell, Clyde 1969 Social networks in urban situations. Manchester: Manchester University Press.

Redfield, Robert 1947 The folk society. American Journal of Sociology 52: 293-308.

Sjoberg, Gideon 1960 The preindustrial city. New York: Free Press.

Tönnies, Ferdinand 1963 [1887] Community and society. C. P. Loomis, trans. and ed. New York: Harper and Row.

Valentine, Charles A. 1968 Culture and poverty: critique and counter-proposals. Chicago: University of Chicago Press.

Ware, Carolyn 1935 Greenwich Village, 1920-1930. New York: Harper and Row.

Warner, W. Lloyd 1963 Yankee City. New Haven: Yale University Press.

Whyte, William Foote 1943 Street corner society. Chicago: University of Chicago Press.

Wirth, Louis 1938 Urbanism as a way of life. American Journal of Sociology 44: 1-24.

City and Society. Washington D.C: American Anthropological Association

1987- http://www.ameranthassn.org/suapubs.htm

Urban Anthropology (UA) New York: Plenum Publishing Corporation 1972-85, continued by: Urban Anthropology and Studies of Cultural Systems & World Economic Develoment (UAS)
New York: Plenum Publishing Corporation 1985-

Urban Anthropology Newsletter (UAN) New York: Plenum Publishing Corporation 1972-85

Urban Studies Edinburgh: Oliver & Boyd. 1964-.

Society for Urban Anthropology (SUA) of the American Anthropological Association:

Society for Urban Anthropology (SUA) of the American Anthropological Association:

City and Society (semiannual review of the SUA):

SUA publications, film & video reviews:

Academic termpapers urban studies section:

Up-to-date overview of issues of contemporary urban sociology: