A jogi felsőoktatás múltját felidéző tanulmánykötet a jogakadémiák patriarchális világán, a jogász-ethosz, illetve a különböző jogásztípusok irodalmi ábrázolásán, valamint a budapesti jogi fakultás 1945 utáni első esztendeinek bemutatásán kívül néhány professzori életutat, életútszakaszt is feldolgoz. Az esettanulmányok  személyes forrásokat – levelezéseket, naplókat, visszaemlékezéseket – is feldolgoznak.
A jogbölcselő Somló Bódog németországi tanulmányútja, a történettudós Eckhart Ferenc jogtörténeti tanszékre kerülésének története, vagy a közigazgatási jogász Vasváry Ferenc, a pályakezdő Tuka Béla, valamint a közjogász Molnár Kálmán oktatói és tudományos pályaképének felvázolása ezek nélkül a gyakorta nagyon is személyes források nélkül aligha lenne „életszerű”.
A jogászképzés legfontosabb katedrán inneni és katedrán túli szereplői  – professzorok és hallgatók – egyaránt megjelennek a tanulmányokban. Az Olvasó talán még arra is választ kap, helytálló-e „jogásznemzetnek” tekinteni bennünket.