Az Európai Unió képessé válhat-e arra, hogy a nemzetközi szereplők mellé felsorakozva részt vegyen az afrikai kontinens stabilizációs folyamatában és az ENSZ-szel karöltve hozzájáruljon az észak és dél közötti kapcsolatok előmozdításához? Hogy a 21. századi világrendszerben gazdasági hatalmát felhasználva a legjelentősebb nemzetközi szereplőkkel és szervezetekkel egyenrangú politikai hatalommá váljon? Hogyan kell értelmezni az utóbbi időszakban, elsősorban 1998-tól kezdődően megfogalmazott kezdeményezéseket? Létezik-e összefüggés a közös külpolitika kidolgozására irányuló kísérletek, a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) kialakítása és az európai „erőegyensúly” eltolódása között?

Nem kérdéses, hogy az Európai Uniónak hozzá kell járulnia az Európán kívüli regionális válságok kezeléséhez, ahogy ez történik Afrikában. A közösség jelenlegi és jövőbeni – Balkánt érintő – bővítése, valamint az Afrikai Egység Szervezetének Afrikai Unióvá történő átalakítása jelentős változást idézett elő az Európa és az afrikai régió közötti hagyományos viszonyrendszerben. A cél a régióra vonatkozó európai politika átalakítása. 

A politikai szervezetként fellépő Uniónak és tagállamainak kulcsfontosságú döntéseket kell hozniuk Afrikában is, mint az láttuk a közelmúlt konfliktusai kapcsán: Szudánban, Líbiában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Szomáliában, vagy Bissau-Guineában. A kötet ezen katonai beavatkozásokat veszi górcső alá.

 

Fordító: Brucker Balázs

 

A kötet megjelenését támogatta a PAGEO Alapítvány.