Detrich László lebilincselően izgalmas visszaemlékezése Magyarország 20. századi történelmének legsötétebb időszakába kalauzol el bennünket. Az örök lázadó fiatalt már 13 évesen megvádolták, hogy kézigránátot dobott szovjet katonákra, később pedig folyamatossá váltak összeütközései a kommunista hatóságokkal. 1950-ben, 18 éves korában disszidálás közben elfogták, börtönbe, majd a kistarcsai internálótáborba szállították, ahonnan csak Sztálin halálát követően, betegen szabadult. Letartóztatása után több mint négy évig volt az államvédelmi szervek fogságában.

A kötetben a fogságban szerzett tapasztalatairól, a korszak cinizmusáról, a végtelen kiszolgáltatottságról mesél és bizonyságot tesz az mellett, hogy az ember sosem veszítheti el emberségét és a reményt.

„Izgalmas, sodró lendületű, de elgondolkodtató is egyben. Ezt a regényt minden honfitársunknak el kellene olvasnia.”