„Szerelem volt első látásra. De idővel rájöttem, Marokkó kétszínű. Sokat hazudott nekem. Szinte minden nap becsapott. És volt, hogy meglepett. Pont ezért szerettem. Volt, hogy a fellegekbe repített, volt, hogy a mélybe taszított ez a rejtélyes, kiismerhetetlen, hallatlanul csábító és szeszélyes szerető. Imádni- és gyűlölnivaló egyszerre.”

Marokkóba...

Meseszerű tájakon, festői vízesések mellett, füstölgő vulkánok tövében, a végtelen területet birodalmuknak tudó vadállatok megszámlálhatatlan csapatai közt, sivatagi homokon át, az úttalan szavannákon, a trópusi esőerdő benőtt ösvényein keresztül vezető nyomon halad előre fáradhatatlanul egy magányos utazó. Időnként megáll, felállítja gépét, és fénykép...

Napjainkban számos útikönyv és színes fotóalbum kalauzolja el Indonézia érintetlen tájaira a kíváncsi felfedezőt és az érdeklődőt, ám a turistáknak mutatott és az általuk megalkotott kép sokszor csak felszínes ismereteket ad erről a többnyire muszlim lakosú délkelet-ázsiai államról.