A március 29-én megtartott zimbabwei választásokon a szavazók elvileg szabadon dönthettek a helyhatósági helyekről, a parlamenti mandátumokról, valamint az elnök személyéről. A tudósítások azonban kétségbe vonják a választások demokratikusságát.

Már a választások előtt különböző elemzések láttak napvilágot az esetleges visszaélésekkel kapcsolatban, s jelen helyzetben egyre inkább úgy tűnik e figyelmeztetések nem voltak alaptalanok. Ahogyan az International Crisis Group nemzetközi elemzőcég még a voksolás előtt kiadott március 20-i írásában olvashatjuk, a szavazásra súlyosan kaotikus belpolitikai körülmények között kerül sor, mely válságos helyzetet csak tovább mélyíti a humanitárius katasztrófával fenyegető gazdasági káosz, s a világcsúcsot döntögető százezer százalékos infláció.

Mindennek ellenére az országot 28 éve irányító Robert Mugabének esze ágában sincsen lemondani, s a politikai életből visszavonulni, sőt, közigazgatási és fegyveres hatalmát felhasználva, minden eszközzel igyekszik „uralkodását” újabb négy évvel meghosszabbítani. A több napig tartó voksolás nyomán aztán elszabadultak a társadalmi indulatok, mivel Mugabe és hűséges bizalmi köre megkérdőjelezte az elnökválasztás eredményét, számos kerületben újraszámolást rendeltek el, mely következtében az ellenzéki jelölt előzetesen bejelentett előnye lassan elsorvadt, abszolút többsége kétségessé vált, s a helyzet hetekkel a szavazás után sem megoldott, nem tudni ki lesz Zimbabwe következő államfője.

Az ország történetét, s Mugabe politikáját ismerők számára a kialakult politikai káosz aligha meglepő. Az elnök már a választásokra készülve leszögezte, kétéves börtönnel sújt mindenkit, aki engedély nélkül érkezik Zimbabwéba, s az „ellenséges országoknak” kémkedő riportereket is retorziókkal fenyegette meg. A külföldi megfigyelők szándékolt kizárása eleve sejtette, hogy Mugabe és követői akár illegális eszközökkel, de mindenáron meg akarják tartani hatalmukat.

Politikai szakértők szerint az elnök és tábora jelenleg arra vár, hogy milyen hazai és nemzetközi reakciókat válthat ki deklarált választási manipulációjuk. Mint többen hangsúlyozzák, Mugabe az idő múlásában, a közben történő globális események folyamatában, a világpolitikai tematika áthelyeződésében bízva, szépen csendben kívánja önnön hatalmát illegitim módon meghosszabbítani. A szavazatszámlálók közlése szerint még nem született meg a végleges eredmény, a hosszas összesítést az egy időben tartott négyféle szavazás nyomán kialakult kuszasággal magyarázzák. Mindenesetre az elnökválasztást leszámítva a másik három referendumnak már kihirdették véglegesített eredményeit. A 210 fős alsóházban az eddig kormányon lévő Zanu-PF a függetlenség kivívása óta először elvesztette többségét, csupán 97 helyet szerzett az ellenzéki MDC 99 mandátumával szemben. A törvényhozás felsőházában még ennél is kiegyenlítettebben alakultak az eredmények, mind a Zanu-PF, mind az MDC 30 helyhez jutott.

Az elnöki tisztség megszerzéséhez abszolút többséget, vagyis minimum 50% + 1 szavazatot kell elérnie valamelyik jelölteknek az első körben, különben második fordulót írnak ki. Az ellenzéki MDC saját jelöltjét, Morgan Tsvangirai-t tartja a voksolás győztesének, számításaik szerint támogatottjuk 50,3%-ot szerzett, így nem lehet jogi akadálya kinevezésének. Meglepő – vagy inkább várható – módon egy független vizsgáló bizottság és a Zanu-PF emberei ennek ellenkezőjét állítják. Szerintük Tsvangirai éppen csak, de elmaradt az 50%-os küszöbtől, Mugabe pedig a második helyet szerezte meg, így újabb megméretetésre lesz szükség. A politikai válság, s az eredmények vitatása ellenére az ellenzéki jelölt elfogadná, ha második fordulót tartanának az államfői posztért. Mugabe elnök, aki 1980 óta vezeti az országot, azonban egyelőre kivár, mivel átgondolva a hazai eseményeket belátta, sokáig megingathatatlannak tűnő helyzete az ország élén, az elszigetelődésből fakadó évtizedes gazdasági, politikai és társadalmi válság nyomán megkérdőjeleződött. A társadalom jelentős rétegei megelégelték a feszültségeket, bizalmuk megrendült az egykori szabadságharcos vezetőben. Elemzők szerint a második forduló az esetleges manipulációkkal együtt is inkább az ellenzéki vezető számára hozhat sikert, mivel a mélyülő politikai káosz arra sarkalhatja az első körben még a független Simba Makonira szavazókat, hogy másodjára már az MDC-jelölt Morgan Tsvangirai adják le voksukat. Vagyis egyelőre, ahogy azt Mugabe is sejti, nem alakulnak számára kedvezően az események. Az viszont még kérdéses, miként és mikor fog lezajlani a második forduló, amennyiben arra egyáltalán sok kerül.

A szomszédos országok vezetői is egyre gyakrabban szólalnak fel a kérdéssel kapcsolatban. A zambiai elnök, Levy Mwanawasa találkozóra hívta meg a régió államainak vezetőit annak érdekében, hogy közös nevezőre jussanak a zimbabwei választások körül kialakult patthelyzetről. A dél-afrikai kormányfő Jacob Zuma erőteljesen kritizálta az eredmények kihirdetése kapcsán megmutatkozó 11 napos késést, Thabo Mbeki államfő ugyanakkor türelemre intett. A zambiai egyeztető tanácskozásra rövidesen sor kerülhet, Morgan Tsvangirai mindenesetre máris találkozót kért Dél-Afrika és Botswana államfőjétől, s az elnökjelölt utazást tervez Zambiába és Mozambikba is. A nemzetközi eseményekből nem akarván kimaradni időközben Mugabe is bejelentette, hogy ott lesz a csúcson.

Poór Csaba – Futnak még in: HVG, 2008. március 29.
http://news.bbc.co.uk/2/hi/africa/7293810.stm
http://www.thestate.com/370/story/360653.html

Kapcsolódó linkek:

http://www.guardian.co.uk/world/2008/apr/10/zimbabwe1